No, azt el nem felejtem, ha olyan öreg leszek is, mint
az országút. Király őfelsége ünnepnap se eszik olyan ebédet, mint amilyennel
engem Panka megvendégelt a múltkor.
Pedig hétköznap volt, de még milyen hétköznap! Olyan
nagyon hétköznap volt, hogy mikor apuka megkérdezte anyukát, mi lesz az ebéd,
az volt a felelet:
- Paprikás krumpli.
- Drága jó étel - mosolyogtam el magam.
- Mit eszünk utána? - tudakozta Panna.
- Kenyeret, haját, bélit, háromfélit.
Elfanyarodott erre a Panka mosolygós ábrázata, mint
aki vadalmába harapott.
- Nem is tud anyuka egyebet főzni -
pittyesztgette a száját.
- Főzz te jobbat - nevetett anyuka.
Nem is mondatta ezt Panka másodszor magának. Fölgyűrte
a gúnyácskája ujját, felkötötte zsebes kötőjét, s úgy kiserdült a konyhára,
hogy mire kiértem, már a második tányérnak csorbította le a szélét.
- De már látom, hogy az isten is szakácsnénak
teremtett - mondtam neki.
- Hát még ha a főztemet megkóstolod, apu! Tudom,
sose kívánkozol többet paprikás krumplira.
- Hát milyen lesz az a híres ebéd?
- Suhintott leves.
- Csak a leve sok legyen!
- Pulykapecsenye.
- Csak a csontja kevés legyen!
- Lekváros gombóc.
Erre már szólni se tudtam örömömben, csak az ölembe
kaptam Pankát, s csókoltam rajta akkorát, hogy a Gabó macska fölijedt rá.
Előkecmergett a tűzhely alól, nagyot ásított, s unottan kérdezte:
- Mi-a-ó, mi-a-jó?
- Az ebéd, Gabó cica, az ebéd, az lesz a jó.
Tarts velünk te is, ha szereted a paprikás krumplit.
Gabó cica nagy alamuszian körülhízelegte Pankát, s
visszafeküdt a tűzhely alá, én meg mentem dolgomra, de nagyon igyekeztem
visszafelé. Kerültem-fordultam, s déli harangszóra már ott ültem a sarokban a
macskaasztalnál.
- Kész-e az ebéd, világhíres szakácsné?
- Tessék helyet parancsolni - csörgette a
kulcsait a világhíres szakácsné, s kikiáltott a konyhába: - Kukta, hozd be a
suhintott levest!
Hát a kukta Vilmácska volt, fehér patyolat a ruhája,
rózsapiros az orcája, kis fatányér a kezében, suhintott leves a fatányérban.
- Tessék, egyék, nem lesz egyéb!
Ettük volna ám a suhintott levest, de nem ment bele a
kanál. Olyan sűrű volt szegényke, hogy villával kellett szurkálni.
- Elitta a levét - mentegetődzött Panka. - Kukta,
hozd be a pulykapecsenyét!
Beszaladt Vilmácska, patyolat a ruhája, patyolatabb az
orcája, üres a két kacsója, tele jajszóval a pici szája:
- Jaj, jaj, elvitte a Gabó macska a
pulykapecsenyét!
- Sebaj - mondom én -, máskor mink visszük el a
Gabó pecsenyéjét. Kukta, hozd be a lekváros gombócot!
Szalad a Vilmácska, kormos a ruhája, kormosabb az
orcája, de legkormosabb az az irgalmatlan bogrács, amit lezöttyent az asztalra.
Tele van a bogrács valami fehérrel, úszkál a nagy fehérség közepében valami
nagy feketeség.
- Ejnye - mondom -, hiszen ez fűrészpor.
- Dehogy, apukám, az zsemlemorzsa.
- Az ám, ni, majd meg nem ösmertem. Hát ez a
fekete kinek a labdája?
- Jaj, apukám, minek tartasz olyan rossz szemet,
hiszen az a lekváros gombóc!
- De ezt már megkóstolom, ha addig élek is! -
fohászkodom el magam, s fogom a kést, kapom a villát, szúrom a gombócba - hát
uramfia, kiugrik a gombóc, gurul a konyhába, konyhából a tornácra, s tán a
világból is kiszalad, ha utána nem küldöm Vilmácskát:
- Szaladj, kukta, csípd meg a gombócot!
Vilmácska elszaladt, Panka mérgében megkapta a
bográcsot, a bogrács mérgében megsütötte a Panka kezét, s lett olyan visítás,
hogy a Gabó cica ijedtében fölszaladt a háztetőre.
- Hol fáj, lelkem, hol fáj? - szorongattam a Panka
kis kacsóját. - Megállj, van az én patikámban erre is orvosság.
- Siess, apuka, mert úgy ég a kezem, mint a
parázs.
Kis kezét a tenyerembe vettem, s a másikkal
végigsimogattam:
Nyúlháj:
Daruháj:
Majd meggyógyul,
Ha nem fáj.
Daruháj:
Majd meggyógyul,
Ha nem fáj.
Egyszerre úgy meggyógyult az én Pankám keze, hogy már
tapsikolni is tudott vele, mikor anyuka behozta a paprikás krumplit.
- No, apum, próbáljuk meg, melyikünk bír belőle
többet megenni!
Éppen a tál fenekét kapargattuk, mikor nagy
lelkendezve visszatért a kis kukta.
- Nem állt meg a gombóc.
Nem ám, nem állt meg, még most is szalad. Szaladjatok
utána, ha ráértek. Aki megfogja, kitörheti benne a fogát.
Móra Ferenc - Csicseri történet - Mesék, versek, elbeszélések
Móra Ferenc - Csicseri történet - Mesék, versek, elbeszélések
