Beteg volt a kislányom, pedig semmije se fájt. Csak
étvágya nem volt, meg aludni nem tudott.
- Bizony, vérszegény ez a kislány - veregette meg
a doktor bácsi Panka sápadt képét. - No, de majd segítek ezen a városi
kisasszonyon. Nem kell neki más orvosság, csak reggelire rigófütty, ebédre
tücsökhegedülés, vacsorára meg kolompszó.
Nagyot néztem az orvos szavaira - de aztán
megértettem. Szedtük-vettük a sátorfánkat, s másnap már kint voltunk a pusztán.
Sárgarigók köszöntöttek bennünket, mikor harmatos hajnalon megállott kocsink a
fehér tanya előtt. S uramfia, Pankának az volt az első szava, ahogy beugrott az
eresz alá:
- Jaj, apuskám, odaadnám a törött lábú babámat
egy pohár friss tejért.
No, a Bimbó tehénnek még a baba sem kellett, mégis
adott friss tejet. Nem is egy pohárral, hanem kettővel, örömömben
visszafütyültem a sárgarigónak:
- Áldja meg az isten azt a tudós doktor bácsit!
Már látom, hogy használ az orvossága. Hát még ha a tücsökmuzsika megszólal
ebédre!
Azért persze egy kicsit messzebb kellett menni.
Aranyos búzaföldeken, árnyas gyümölcsösökön, vadvirágos réteken keresztül.
Messziről hallottam, hogy milliom tücsök pengeti a hegedűjét a tiszteletünkre:
- Ki-ri, ki-ri, ki-ri?
Ki ri? Hát bizony Panka volt az, aki majd ríva fakadt
már az éhségtől. Én ugyan nemigen tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt az én
részemnek is.
Öreg diófák árnyékában hevertük keresztül a délutánt,
s hazafelé kolompolt a csorda, mikor a pázsiton nekiültünk a vacsorának. Biz az
csak húsos szalonna volt meg friss túró. De olyan jóízűen evett belőle Panka,
hogy öröm volt nézni.
Két hét se telt bele, piros lett a kislányom arca,
mint a rózsa. Azóta minden sápadt városi gyereknek merem ezt az orvosságot
ajánlani: reggelire rigófütty, ebédre tücsökhegedülés, vacsorára kolompszó.
Móra Ferenc - Csicseri történet - Mesék, versek, elbeszélések
Móra Ferenc - Csicseri történet - Mesék, versek, elbeszélések
