Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, volt
egyszer egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók.
Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a
botját. Darálni akarta az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte élesíteni
az ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát.
Mikor az apja megsokallta sok balgaságát, azt mondta
neki:
- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út.
Eredj, Fityók, szolgálatot keresni.
El is ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot
is. Ez volt a parancs:
- Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz,
holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan.
Fityók mindent jóváhagyott, csak az árpacipót
kevesellte.
- Ha kevés, tedd a patakba, megdagad benne -
mondja neki a a gazda, tréfálkozva.
Egy szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Kiment az
erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Aztán megette az árpacipót,
kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor aztán hazament.
Másnap azt mondja neki a gazda:
- Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a
szekeret, megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál.
Kapja magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt,
nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.
- Ó, te esze fitty! - förmed rá a gazda. - Nem
így kellett volna ezt csinálni! No, most már fogd be a négy lovat.
Be is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt
előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két
ló, nem bírja egymást húzni.
- Ó, te oktondi! - kiált rá a gazda. - Ezt sem
így kell csinálni!
Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak.
- Hanem azt megmondom, hogy az úton meg ne
mukkanj, mert megkeserülöd - förmed rá a gazda Fityókra.
Szót is fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a
kerékszög, utána a kerék. De azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak
amikor az erdőbe beértek, akkor mukkant meg:
- Gazduram, baj van!
- Mi baj, Fityók?
- Kiesett a kerékszög.
- Hej, mézes teringette, mért nem szóltál előbb!
- Meg a kerék is elveszett!
- Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lovat,
pattanj a hátára, szaladj a kerékért!
Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy vissza a
kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se akar megállni
rajta. Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja,
úgy lovagol vissza.
Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte a
kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy
kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:
- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?
- Itt van a patakban - mutatja Fityók a két szál
vesszőt. - Gondoltam, majd megdagad benne.
Erre aztán már a lőcs után kapott a gazda.
- Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a
kutyakopogóst.
De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy
meglódult, hogy még most is szalad, ha meg nem állt.
Amelyiktek találkozik vele, fogadja föl cselédnek.
Móra Ferenc - Csicseri történet - Mesék, versek, elbeszélések
Móra Ferenc - Csicseri történet - Mesék, versek, elbeszélések
