I
Sötét éj van, melynek
Virradása nincs,
Csontomon nem csörög
Nehéz vasbilincs,
Mégis rabként nyugszom
Mélyen föld alatt,
Lelkem elrepült, de
Testem itt maradt.
II
Álom, álom, hosszu álom,
Ébredését várom, várom.
Forrás: Arany János összes költeményei
