DAL

Mosolyomat, selyem
  Ruhám s vágyó dalom
Ellopta szerelem;
  S a puszta Fájdalom
Ad síromra bükkfa-tetőt;
Így végezik hű szeretők.
Arca, akár a menny,
  Ha gyantás rügy fakad.
Ó, mért épp ő ilyen
  Szép, kinek szíve fagy?
Keble szent sír a vágyak
Minden zarándokának.
Ásót, kapát ide
  S egy szemfedőt nekem,
S zúgjon vihar szele,
  Ha kész a sírhelyem:
Ott fekszem én, akár a rög.
A hű szerelem elszökött!

(Somlyó György)

Forrás: William Blake versei