Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem,
Mint régi Tantalusz szomjazva éhezem,
Fut perceim nyugalma.
Csak most világosak előttem a mesék,
A szüntelen fogyó s kiújuló vesék
És a tünékeny alma.
Ott űl az alkotó, az istenember, ott!
Kaukázus bércin egy örökéltű halott...
(Az utolsó évekből)
Forrás: Arany János összes költeményei
Arany János - ÖRÖKKÉ!
