Kedves atyám! ez örömnap
Arra buzdít engemet,
Hogy kiöntsem egy-két szóban
Háládatos szívemet.
Tiszta keblem hű fiúi
Érzelemmel van teli,
S amit érez, meg nem osztva,
Mind tenéked szenteli.
Te vagy nékem - több atyánál,
Te atyám és mindenem:
Kit szeretnék, ha nem téged!
S ki szeretne, ha te nem!...
Élj soká, hogy én is éljek,
Míg tettel beválthatom
Azt a hálát, melyet mostan
Rebeg gyönge szózatom!
Élj soká! és legyen élted,
Mint derűs nap, tiszta, víg,
Mely piros hajnalból támad,
S ismét abban áldozik.
(A verset tanártársa fiának kérésére Nagykőrösön írta Arany.)
(1855 körül)
Forrás: Arany János összes költeményei
