Örök Tihany
Egy szép, visszhangos perc emlékére
Uram, Teneked legyen hála, hála,
Hogy Te Tihanyt teremtesz mindenütt,
S ha akarod: zeng riadó leánya.
Hogy a szirt fokán nem kell némán állni,
Sírásóként hangot hantolva el, –
Hogy lehet még, hogy érdemes kiáltni!
Úgyis fogy a hang, – zihál a tüdő –
S ha egyszer mégis felcsap szabadon:
Az Echó úgy kell, mint a levegő.
Mi lenne, ha ránk hullván a setét,
Lezárná mindég nyíló ajkainkat
Nagy, címeres önismeret-pecsét?
Mi lenne, ha hágván hegyormokat,
Szívünk, a tompán zörgő gyász-szekér
Daccal hurcolna hang-halottakat?
S mi lenne, ha eltűnne mindenünnen
Tihany tündére, felül és alul, –
És az utolsó S. O. S. kiáltás
Lábunkhoz hullna – visszhangtalanul?…
1930 november 19
