Ismertem én - ismerte minden,
Nem oly rég azt a jó urat,
Ki öreg volt már férfi-renden,
S vénült korig ifjú maradt;
„Öreg” névvel hódolt eszének
Az a bizalmas tisztelet,
Mely a szivet nem érzi vénnek,
S midőn tisztel, inkább szeret.
Egy oly remek könyv mássa volt ő,
Minőt - évezredben alig -
Nagy bölcs teremt, vagy égi költő;
Melytől új eszme foganik
Firól-fira az ember-észben,
Élvezi nem, kor, vegyesen:
Az együgyű is érti részben,
De a tanult sem teljesen.
„Jó bácsi” már a zsenge kornak,
- - - - - - - - - - - - - - - - -
És a hazafiság - ne lenne
Méltóbb erény mindannyinál:
Azt mondanám: nagyobb volt benne
Az ember a hazafinál.
(1877 után)
Forrás: Arany János összes költeményei
Arany János - A JÓ ÖREG ÚRRÓL
