Jofka
9-ik születésnapján édesapjának írom
14 augusztus… a csillagok
Hullani akkor indultak az égről…
Béke egéből árva bukó-csillag:
Akkor indult egy ifjú katona
Millió mással a végzet elé.
De Jofka fogta az ő végzetét.
A hullni indult ifjú katona
Háta mögött aranyló délibábok,
Első lángolás, – első csalódások…
Álom-magok, – de nem nőtt csoda-fájok.
Mert Jofka várt a messze Ázsiában,
Vladivosztokban, vérben, pusztulásban,
Hogy ott üsse fel kis virág-fejét
A vörös csillag-hullás közepén.
Oroszba oltott halk magyar remény.
1930 január 13
