Veronika kendője
Ha élünk, száll még ránk sok álom,
Még járunk napsütéses tájon,
Ám egy felhő bennünk borong majd.
Egy képtől nem lesz maradásunk,
Egy arc ránk mered halaványan,
Kendőnk ha kiterítjük lágyan.
Mint Veronika Urunk képét,
Világok véres verejtékét
Mi a lelkünkkel letöröltük.
