Azután…
A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.
Mi elmegyünk, ki tudja merre… messze,
Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak,
Valahol örök takarodót fúnak.
Vagy visszatérünk? holnap? jövendőre?
Leszünk árboctetőkön Elmo-tűz,
Titoklánc, mely szíveket összefűz?
A gyűlölségünk lesz szúró tövis,
A szeretésünk csipkerózsa –
De ah, fogunk-e tudni róla ?
