Im a szülők reménye porba dült,
Egy ártatlan kisded meghidegült.
Oda kedves reménye az anyának!
Jaj, mert az elmulás törvénye
Igy forgat bennünket szabad kénye.
Igy altatik el véle életünk.
Oh, de egy remény-szó
Így hangzik mennyekbűl:
Nem hal meg senki örökűl.
(1831?)
Forrás: Arany János összes költeményei
