Sír fagyán elhervadott
A bimbó, mely fakadott.
Léte kezdetén
Koporsó éjjelén
Semmisül, hamvad el.
Reményi a szüléknek
Gyászködbe sülyedének,
Kebelét bú rázza,
Hogy gyenge virága
Semmisül, hamvad el.
Ah ne sírd e könnyeket
A halott kisded felett.
Meghal a portetem,
Az égi szikra nem
Semmisül, hamvad el.
Sírvers
Szép virágom itten elhulla,
Ötödéves Kenyeres Gyula.
Kicsiny a te sírod, magzatom,
Nem fér abba tenger bánatom.
(Aranynak tulajdonított vers)
(1850)
Forrás: Arany János összes költeményei
