Nem lesz kit ütnöd
Én Úr vagyok és erős Isten
S megbüntetem az atyák vétkeit
Hetediziglen fiaikban
Lehetsz Úr s lehetsz erős Isten,
És büntethetsz, ahogy akarsz,
De én vétkemért csupán engemet.
Egyedül állok szemközt véled
Vétkeimmel Te bosszúálló –
Megszenvedek, és vége aztán.
Aztán széthullnak testem rostjai,
Elkeverednek a hegyekben –
Büntesd a sziklát, az nem érzi.
Aztán szétfolynak vérem csöppjei,
Elkeverednek a vizekben –
Vesszőzd a tengert, az nem érzi.
De emberszívet, érzőt, égőt
Zsákmányul neked nem dobok,
Hogy ostorozd hetedíziglen.
Ha van még nékünk számadásunk:
Itt vagyok: végső szem a láncban,
Őrült májusban józan, száraz ág.
Üss Uramisten, amíg bírod –
Utánam nem lesz kit ütnöd tovább.
1936
